Kinti élet

Üdvözlök minden olvasót!

Tóth Péter vagyok. A 4 EVS tag egyike, akik Párizs külvárosában élnek békésen, mint egy nagy, boldog család. Ez az első blogbejegyzés, melyet írok, és igazából fogalmam sincs, hogy kik fogják olvasni.

Ebben az első bejegyzésemben az itteni dolgokról szeretnék írni. Például, hogy miben más, mint otthon (Magyarországon). Mert végül is mindenki azzal nyaggat, hogy „na de milyenek ezek a franciák” J

(Szeretném leszögezni itt az elején, hogy én szigorúan az általánosítás ellen vagyok. Azok, amiket leírok, azok az én megfigyeléseim a városban, ahol dolgozok, a városban, ahol élek és a környező helyeken ahol járok. De abban is biztos vagyok, ha Lyon-ban lennék, Marseille-ben, Metz-ben vagy akár Párizs másik részén, nem teljesen ugyanezeket a dolgokat figyelném meg!)

Szóval október 3.-án érkeztem Franciaországba, a párizsi CDG reptéren szálltam le, és azóta vagyok kint. Én magyar vagyok, és nagyon szeretem a kis hazámat (talán elfogult is vagyok néha). De az az igazság, hogy tetszik, amit itt látok.
Az az általános vélemény, hogy mi magyarok szomorúak vagyunk, és keveset mosolygunk. Hát én nem vettem ezt észre, hogy itt más lenne (lehet, hogy azért mert az otthoni környezetemben is vidámabb emberekkel vettem körül magam, és ezért nem érzem a különbséget). Viszont azt észrevettem, hogy az emberek nyugodtabbak (a hivatalokban, a sportban, a közmunkában és az iskolában is), kevesebb a feszültség. Valószínű, hogy a magasabb fizetés is okozta ezt, hiszen az biztonságérzetet ad. De véleményem szerint nem lehet mindig mindent erre fogni.

Mondok egy példasorozatot. Lássuk az egészség témakörét:
Rengeteg embert látok sportolni, futni, biciklizni. 22 ezres a város, ahol dolgozok, és mindenféle sportszervezet a (judo-tól a teniszig) képviselve van. Mindenki űz valamilyen sportot. A túlsúlyos emberek valóban nagyon ritkák. Péntek este például a stadionba sok ember a sportot választja, buli és egyéb „kényelmesebb” kikapcsolódás helyett. Sőt gyakran az ebédszünetet is futásra használják, és ezek dolgok nem feltétlenül a pénzen múlnak. Pl a futáshoz az égvilágon semmire nincs szükséged, csak magadra és az elhatározásodra.
Az étkezésükre nem szeretnék részletesen kitérni. Mindenki tudja, hogy szeretik a bagettet, a sajtot, a bort és a salátákat. Összességében elmondható, hogy egészségesen étkeznek.

Szóval úgy gondolom, hogy nem csak a fizetésük más, hanem a gondolataik és a szokásaik is mások.

Ami a munkarendjüket illeti: Az ebédszünetek sok helyen 2 órásak (12-14 óráig), és sok bank is be van zárva ebben az időben. Reggel a boltok többsége 9-kor nyit (nem 8-kor mint Magyarországon). Lazábban végzik a munkájukat az emberek (Mondjuk ezt az USA-ban is észrevettem, csak ott gyakran azt jelentette, hogy nem csinálnak semmit)
A szelektív hulladékgyűjtés szerepe jelentős itt, és társadalmilag nagyon különböző etnikumok élnek Franciaországban, de ebbe sem szeretnék belemenni, mert még ezekről a dolgokról nem tudnék beszélni.

Ezeket a dolgokat figyeltem meg, mialatt eddig itt éltem. Összességében a kiegyensúlyozottságuk és a nyugalmuk fogott meg. Mivel idővel mindig minden változik, és én is. Elképzelhető, hogy a véleményem is meg fog, vagy esetleg más oldalról fogom látni a helyzetet. De jelenleg úgy gondolom, hogy sok mindent tanulhatok ezektől az emberektől.

A végére még néhány sort magamról. Az én munkám itt általános iskolákban, foci-, kosár- és atlétikaedzéseken zajlik. Önkéntes vagyok (uniós projekt által), aki segíti a testnevelő tanárok és az edzők munkáját. 3 másik önkéntessel élek együtt, akik Portugáliából, Ukrajnából és Litvániából érkeztek. Elég nemzetközi a brigád. Most nem írok többet magamról, mert a következő blogbejegyzésemben már csak magamról, az itteni életemről fogok írni. Ez körülbelül 1-1,5 hét múlva várható angol nyelven.

Üdvözlettel 

Peti (vagy ahogy itt hívnak Pierre)